Vers mindegykinek, avagy hogyan elemezzünk egy költeményt

Vers Óda a mai naphoz

Hőség van. Vigyázzatok az utakon!
Igyatok rengeteget, s postoljátok
kedvenc nyári slágereteket!

Írta Timoc Omár verse

Bizonyára ti is emlékeztek arra, hogy az iskolában hányszor kellett verset elemezni. Ilyenkor a tanerő elmondta, hogy szerinte MIT GONDOLT ITT A KÖLTŐ, aztán vagy elhitted vagy nem, azt gondolt, amit akart. Viszont a dolgozat írásakor azt kellett neked is gondolni, amit a tanár mondott, hogy a költő gondolt, de a saját szavaiddal írd le. Nem? De.

Lássuk, mit gondolt a költő, a messze földön híres Timoc Omár.

A jambikus lejtésű, hamis 11 szótagú disztichonban írt háromsoros az aktuális nyárvégi időjárást igyekszik bemutatni. A költő lelkiállapota párhuzamba állítható a természeti képek okozta feszültség közlekedésben lecsapódó hatásaira. Fel is szólítja az olvasót, hogy utazásai, bolyongásai során vigyázó szemeit az utakra vesse, hiszen számos veszély leselkedhet rá a humanizmus sárba tiprása miatt elmérgesült helyzetben.
Két megoldást is felvázol ezen szörnyű esetekre. Torkunk szárazságát a költészet nektárjával hűsítsük. Ez rejlik az "Igyatok rengeteget!" kissé pongyola, de már-már hősi felkiáltássá transzformálódó felszólítás mögött. A második megoldás az információs szupersztrádán (vö.: közlekedés az utakon - első sor) helyet foglaló bizonyos arckönyv (ismertebb nevén: Facebook) egyik tematikus oldalán való hozzászólás elhelyezésére buzdít. Nem is akármilyenre. Hiszen ki-ki számára legkedvesebb költeményét, szonettjét, műdalát ossza meg, helyrebillentve ezzel az eltűnt idő nyomának (A la recherche du temps perdu) megkeresésén elvesztegetett évek status quo miatti felbomlását.

Köszönettel tartozom Dr. Lakos László tanár úrnak, aki belénkverte a verselemzést a gimnáziumban.